Görögkatolikus Papnevelő Intézet
Idén, október végén – november elején, a kispapok az éves lelkigyakorlatukat a Bakony szívében egy csendes, hegyvidéki, gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező kis faluban, Bakonybélben, a bencés szerzeteseknél tartották.
Érezhető volt, hogy már ezer éve imádkoznak ezen a helyen szerzetesek, mivel már 1018-tól kezdve éltek itt remete közösségek. 1023-tól, az Itáliából érkezett Szent Gergely is töltött itt egy kis időt. Az alapítók révén Szent Mauríciusz, római katonaszent lett a monostor védőszentje. Sajnos a török időkben többször kifosztott monostort 1534-ben el kellett hagyniuk, azonban 1693-ban, Göncz Celesztin pannonhalmi szerzetes által újra alapították. A 18. század végén II. József Habsburg császár rendelkezései miatt betiltották ezt a bencés közösséget is, mint ahogy más közösségeket, de 1802-ben újraindulhatott. A19. századi virágzó korszaka után a kommunista időszakban harmadjára is feloszlatták a rendet. Végül a rendszerváltás után, 1998-ban térhettek újra vissza Bakonybélbe. Jelenleg 8 bencés szerzetes él a Szent Mauríciusz monostorban.
Ebbe az 1000 éves ima-életbe kapcsolódhattunk be mi is minden nap a szerzetesekkel. Reggel 6:30-tól Laudes volt, ami a görögkatolikusoknál az Utrenyének felel meg, délben egy imaórán vehettünk részt, délután 5 órakkor Vesperás volt, ami nálunk a Vecsernyével összeegyeztethető és este, vacsora után Kompletóriummal, vagy Vigiliával zártuk a napot. A szertartásaikban megfigyelhető volt, hogy a nagyrészét a zsoltárok tették ki, amelyeket a sorok között nagyobb szünetet tartva imádkoztak, ami elsőre szokatlan lehet egy görögkatolikus szertartásokhoz szokott hívő számára, de ennek is megvan a maga szépsége. Vasárnap és november elsején (mivel a római katolikusoknál ilyenkor van a Mindenszentek ünnepe) Szent Misén is részt vehettünk. A napi elmélkedéseket, Izsák atya tartotta, aki a Bakonybélben élő bencés szerzetesek egyike. Ezeken az előadásokon a sivatagi atyák, köztük elsősorban Evagriosz atya gondolataival, tanításaival ismerkedhettünk meg. Számomra például sok minden új megvilágítást kapott a remeték gondolatai által. Esténként volt egy úgynevezett Reflexió is, ahol mindenki megoszthatta az aznapi lelki élményeit, tapasztalatait is. A nap többi részét, a gyönyörű természetben, a falu környezetében, vagy a monostorhoz tartozó kertben tölthettük el. Ha valakinek az állatok közel állnak a szívéhez, akkor az ott lévő bárányokat is megnézhette. A templomban volt még lehetőség az elcsendesülésre, imádkozásra, elmélkedésre, amely által a csendben Istenhez és önmagunkhoz kerülhettünk közelebb. Megtapasztalhattuk az ottani szerzetesek csendesebb, szemlélődőbb, nyugodtabb életritmusát is. A visszafele úton, a közeli Zircen álltunk meg, ahol körbe vezettek minket az ottani Ciszterci Apátságban és közben hallhattunk pár szót annak történetéről is.
Személy szerint nekem azért is adott sokat ez a lelkigyakorlat, mert hozzám amúgy is közel áll a természet, amely segít közelebb kerülni Istenhez. A majdnem egy hetes lelkigyakorlat által, mindenki lelki élményekkel gazdagodva, feltöltődve térhetett haza, amire már nagy szükség volt, mert mindenki kissé kimerülten érkezett oda.
A lelkigyakorlatot a Bethlen Gábor Alap Támogatásával valósulhatott meg.
