A Görögkatolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet felállítása és története Bevezetés: „Intézetünk megnyitása legyen valóban fáklyagyújtás egyházmegyénk számára. Legyen ez a papnevelő intézet magyar földön a görög szertartásnak a tűzhelye.” (Idézet dr. Dudás Miklós hajdúdorogi püspök 1950-ben kiadott körleveléből.) A nyíregyházi Görögkatolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet látszólag nem nagy múltra tekint vissza. Különleges időszakban történt megnyitása és alig több mint fél évszázados működése azonban igen jelentős hatással volt görögkatolikus egyházunk életére. Dr. Dudás Miklós püspök úr olyan korban gyújtotta ezt a fáklyát, amikor a sötétség hatalma szemináriumokat zárt be, szerzeteseket zavart el, püspököket, papokat, szerzeteseket és szerzetes nővéreket hurcolt meg, hívek millióitól akarta távol tartani az igaz Világosságot. A hat évtized alatt a fáklya tűzhellyé fejlődött. Magyar Görögkatolikus Egyházunknak és a környező országok felszabaduló görögkatolikus egyházainak lelkileg és tudományosan felkészült papokat adott, hogy éltesse híveink hitének tüzét.

Papnevelő intézetek 1950-ig: Magyarországon 1950-ig tizenkét egyházmegyei szeminárium, egy központi (egyházmegyék fölötti) papnevelő intézet és kilenc szerzetesi teológiai főiskola volt. A szerzetesrendek feloszlatása által ez utóbbiak közül csak három maradt. Az egyházmegyei szemináriumok számát hatra csökkentette az állam, mégpedig a Központi Papnevelő Intézetre, és öt egyházmegyei szemináriumra: az esztergomi, az egri, a szegedi és a pécsi római katolikus, valamint a nyíregyházi görögkatolikus szemináriumra.

A görögkatolikus papnevelés 1950 előtt Nehézségek a papképzésben: A központi szemináriumban 1906-tól volt görög rítusoktatás. 1928-ban azonban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás értesítette a szeminárium rektora által a hajdúdorogi püspököt – Miklósy Istvánt –, hogy nem hajlandó más egyházmegyés új kispapokat fogadni a szemináriumba.(1) A szorult helyzetre való tekintettel a papnövendékek a budai Szent Imre Kollégiumban voltak egy évig. Majd később Dudás püspök úr Klebersberg Kúnó kultuszminiszterhez fordult, hogy volt olyan tanév amikor a növendékek három intézetben voltak. Hosszú vita után hat növendék a Központi Szemináriumba kerülhetett, de létszámukat növelni nem lehetett. 1930-ban felépült Szegeden a püspökség és a papnevelő intézet. Tervbe vették, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye kispapjai ott kapnak helyet, ami ellen Dudás püspök úr határozottan tiltakozott mondván: ahol a püspök, ott kell lennie a Papnevelő Intézetnek is. Ekkor még Szegeden nem volt görögkatolikus egyházközség (1936-ban alapították). Ha akkor Szegedre kerültek volna a kispapok, végleg le kellett volna mondani a papnevelő intézet felállításáról.

A Miskolci Apostoli Exarchátus kispapjai: Az Exarchátus a budapesti Központi Szemináriumban három, a bécsi Pázmáneumban pedig egy ösztöndíjasát neveltette. A papi utánpótlás anyagi bázisa biztosítva volt. A nyíregyházi Papnevelő Intézet felállítása óta az Exarchátus papnövendékeinek többsége ebben a szemináriumban, kisebb része pedig a Központi Szemináriumban nevelkedett.

A Hajdúdorogi Egyházmegye növendékei: Az egyházmegye papnövendékei 1918-ig az ungvári, 1918-1930 között pedig az esztergomi Papnevelő Intézetben nevelkedtek. 1939-1944 között teológusok többsége az ungvári, kisebb része pedig a Központi Szemináriumban kapott helyet. A második világháború után, 1950-ig valamennyien a Központi Szemináriumban készültek a papságra.

A Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet felállításának körülményei Előzmények: Ferenc József király, mint a legfőbb kegyúr, a magyar közjog előírásainak megfelelően 1912. május 6-án megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét. X. Pius pápa pedig a Congregatio Consistorialis által 1912 június 8-án kiadott „Christifiledes Greaeci” kezdetű bullával kanonizálta azt. Az Apostoli Szentszék az új egyházmegyébe 162 egyházközséget osztott be 215 498 hívővel, akiknek 85%-a magyar volt. A Christifideles Greaeci kezdetű bulla így rendelkezik, a papnevelő intézet felállításáról: „Minthogy szükséges követelmény, elrendeljük, hogy létesüljön egyházmegyei szeminárium a fiatal klerikusok megfelelő tanítására és nevelésére, ugyanakkor a magyar állam bocsásson rendelkezésre megfelelő épületet, egyúttal gondoskodjék azok felújításáról és karbantartásáról, hasonlóképpen a növendékek és a tanárok élelmezéséről, illetve megélhetéséről.” A magyar parlament az új egyházmegye felállításáról szóló határozatot az ország törvényei közzé iktatta, s biztosította püspökének főrendiházi tagságát. (1913. évi XXXV. tc.)

A kor áttekintése: 1950 feketebetűs esztendő a magyar történelemben és a Magyar Katolikus Egyház életében. 1950. április 28-án a Magyar Katolikus Püspöki Kar rendeletet bocsátott ki, amelyben leszögezte, hogy az örök erkölcs alapján álló egyház mindig a békét szolgálta, küzdött a háború ellen. A püspökök ezzel azt akarták elérni, hogy a papok ne csatlakozzanak a békemozgalomhoz. Révai beszéde révén született meg a határozat a klerikális reakció elleni harcról, s ennek keretében a teljesen feleslegesnek nyilvánított szerzetesrendek felszámolásáról. A papi békemozgalom alakuló ülése 1950. augusztus 1-én kezdődött a budapesti egyetem aulájában. 1950. augusztus 30-án Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter és Grősz József kalocsai érsek aláírtak egy „kierőszakolt” megállapodást az egyház és állam között. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete (34/1950) szeptember 7-i hatállyal megvonta a szerzetesek működési engedélyét. A rendelet 23 férfirendet, azok 182 rendházát, 582 tagját, továbbá 40 női rendet, azok kb. 450 rendházát s mintegy 10 ezer apácát érintett. 1951-ben megalakult az Állami Egyházügyi Hivatal, (továbbiakban ÁEH) amely csak a rendszerváltás után (1989. július 1.) szűnt meg. Megállapodást kötött a kormány és a katolikus püspöki kar. A katolikus egyház jogot nyer négy hittudományi főiskolára és nyolc középiskola fenntartására. A szerzetesrendek közül a bencések, a piaristák, a ferencesek, valamint egy női tanító rend kap működési engedélyt. 1950-ben Dr. Hollós János újfehértói káplánt hamis vádak alapján bevádolták. Azt a kijelentést tette, hogy annyira fogja támogatni az úttörő csapatot, mint ahogy támogatják az elvtársak a szív gárdát. 1950. október 2-án Bányay Jenő jóváhagyás céljából elküldte a görögkatolikus papok névsorát a megyének. Akit pirossal kipipáltak, az hitoktathat, akit nem, az nem mehet be az iskolába ilyen céllal. 1951. júniusában a Legfelsőbb Bíróság börtönbüntetésre ítélte Grősz József kalocsai érseket és társait. 1952-ben hat egyházmegyei papnevelő intézetet megszüntettek. (A szombathelyi, veszprémi, pécsi, székesfehérvári, kalocsai és váci szemináriumok.) E rövid áttekintés után láthatjuk a szeminárium nem a legboldogabb időkben indult be. Dudás püspök úr így adta tudtul papjainak és híveinek: „Boldog örömmel közlöm mindnyájatokkal, hogy szeptember végén Nyíregyházán püspöki széklakomban Isten segítségével megnyitjuk az egyházmegyei Papnevelő Intézetet és Hittudományi Főiskolát.”

A szeminárium létesítésének dokumentált adatai: Dudás Miklós püspök úr 1950. szept. 6-án levelet intézett Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy Nyíregyházán Papnevelő Intézetet és Hittudományi Főiskolát szeretne indítani és ehhez kéri az engedélyt. „Miniszter Úr! A hajdúdorogi egyházmegye papnövendékei ez ideig a Budapesti Tudományegyetem teológia fakultásán nyerték kiképzésüket. A fakultás megszűnésével és egyéb anyagi nehézségek miatt szükségessé vált a papnevelő intézetnek az egyházmegye székhelyén, Nyíregyházán való felállítása. Szíves tudomásulvétel végett tisztelettel bejelentem tehát, hogy papnövendékeink nagyobb részének Nyíregyházán, folyó hó végén megnyitom az egyházmegyei papnevelő intézetet (szemináriumot) és teológiai főiskolát.” A Vallás- és Közoktatási Minisztériumból Tátray János főelőadó értesíti a püspök urat, hogy engedélyezik a szeminárium létrehozását: „A fenti szám alatt beterjesztett közlését, amely szerint a Hajdúdorogi Egyházmegye Nyíregyházán, a papnevelés célját szolgáló Teológiát és Szemináriumot létesít, tudomásul veszem.” Az 1950-1951-es levéltári adatok arra adnak betekintést, hogy miként indult el az oktatás, hogyan ment a tananyag s az órák elosztása, a kispapok katonai szolgálat felmentési kérelme. Az elindulás után számos probléma és nehézség adódott. Ezt bizonyítja az, hogy a szeminárium első rektora aktív levelezést folytatott más, már működő, de igen szorongatott helyzetben lévő szemináriumokkal. A problémák között szerepel az órarend, a szemináriumi házirend ill. napirend kialakulása. Az intézmény nevét Szent Jozafátról kapta, mert a bútorzat jelentős részét a Szent Jozafát Diákotthontól örökölte a szeminárium.

A Papnevelő Intézet épülete: Dudás püspök úr saját lakosztályából alakította ki a növendékek számára a lakhatási és tanuló helységeket.

A szeminárium első elöljárói és növendékei: Dr. Liki Imre volt a szeminárium első rektora, aki Rómában végzett. Filozófiát, alapvető hittant és latin nyelvet tanított. Orosz Sándor volt a spirituális, aki aszketikát, egyháztörténelmet és szertartástant tanított. Dr. Rojkovich István a vicerektori tisztséget töltötte be, és még az Újszövetséget, a bibliai történelmet és a hébert tanította. Dr. Cselényi István az erkölcsbölcseletet és a görögöt, Rozsán Mihály pedig a liturgikus éneket oktatta. A növendékek létszáma az első évben 15 fő volt. A következőképpen alakult évfolyamonként: 1.évf.: Árkosy Miklós, Borsi Ferenc, Járási János, Keresztes Szilárd, Obbágy Miklós, Skinta József, Szabados János, Szaplonczay György, Tóth Ferenc, Virányi György. A 2. évf.: Csocsán Jenő, Farkas Olivér, Figeczki Balázs, Oláh Miklós, Papp Szabolcs. …