Még épphogy felocsúdik az ember a nyár elmúlásából, és éppen elkezd készülődni a hidegre forduló hónapokra, már úton útfélen belebotlik olyan figyelmeztetésekre, amik talán ideje korán felkeltik a figyelmét egy közelgő eseményre. Igen, az októberi közepei karácsonyi akciókra, és a plázákban és rádiókban hallható karácsonyi zenedömpingre gondolok. És még sorolhatnám. Sajnos.

Pedig keresztény emberként gondolhatnánk arra, hogy milyen jó, hogy máris figyelmeztetnek bennünket, hiszen a Karácsony fenséges ünnepére szinte sose lehet elég korán felkészülni, még akár lelkileg se. Talán itt lenne az a bekezdés, hogy azért mégis kicsit hálásak lehetnénk ezeknek a világi multiknak, hogy segítenek fejben tartani, hogy hamarosan itt a Karácsony ünnepe. Lelkünket emelkedettségben felkészítjük természetesen, de hát azért persze az ajándékok megvételére is oda-oda figyelhetünk már azért, hiszen mégis csak a világban élünk, és mivel jó keresztények vagyunk, a szomszéd Mari néninek is megvesszünk az idei porfogó cukiságot. Nos, az a helyzet, hogy nem ez lesz az a bekezdés. Mert nem ezeknek a dolgoknak lesz igazi hatása. Nem ezekben van a lényeg. 

Évek óta nincs fehér Karácsony. Szóba is hozzuk nagy nosztalgikus sóhajtások közepette, hogy milyen szép, milyen meghitt is volt régen, amikor együtt volt a család, állt a karácsonyfa, éreztük a frissen sült bejgli illatát (jobb esetben, ha nem a tesco-s szeletelt csücsült az asztalon), és hullott a hó. Hallottam is, nem is egy embertől, hogy rég volt már karácsonyi hangulata, mert nincs hó Karácsonykor. Sőt, olyat is hallottam, hogy a mai karácsonyi számok se a régiek már (!), és hogy ez is milyen sokat elvesz az ünnep meghittségéből. 

De semmi gond, pánikra nincs ok! Hiszen ott a Vigília. Az előünnep, 24-e (mert azt nyilván tudjuk, hogy december 25. a Karácsony ünnepe). Ha addig nem is jött meg a hangulat, akkor majd a virrasztás, a Vigíliás Mise, vagy a Szent Bazil Liturgia, vagy ha más nem, majd a pásztorjáték, na, majd az megadja az igazi ünnepi hangulatot. De hát már az sem az igazi. „Amikor én voltam a Szent József, vagy az egyik pásztor, netán Mária (különös dramaturgiai tehetségekkel megáldott parókiákon esetleg maga a Kis Jézus), bezzeg akkor milyen szép volt… Vagy amikor a gyerek játszotta azt. De jó lenne, ha itt lenne, ha meglátogatnának Karácsonykor… Az lenne az igazi Karácsony”

Valóban? Tényleg az lenne az igazi Karácsony? Tényleg a hangulatomtól kell, hogy függjön ez az egész ünnep? 

Ismertem egy fiatal házaspárt. Élték szerény kis életüket, abból a kicsiny kis minimálbérből, amit a férj össze tudott szedni idénymunkákból, mert hát igaz szakember volt, de nem volt állandó munkahelye. De mégis kényelmesen megvoltak. A feleség még nagyon fiatal volt, háztartásbeli. Hanem az ünnep közeledtével jött a rossz hír, kilakoltatják őket az albérletből. Nem hagytak nekik sok időt, hamar az utcára kerültek. Ideiglenesen csak egy hajléktalanszállón tudtak megszállni, azt is csak a város szélén, mindentől távol. Mind kórháztól, mind bármi munkalehetőségtől. Hanem a csapásoknak még így sem volt vége. Kiderült, hogy a fiatal feleség állapotos. A szülés időpontja pedig a legrosszabb időpontra, decemberre volt kiírva, annak is a leghidegebb időszakára. Mikor már előrehaladott volt a várandóságában a kismama, lassan elkezdtek keresni legalább valami ismerőst, hogy a születendő gyerek ne olyan körülmények között szülessen meg, hanem egy kissé otthonosabb környezetben. De akiket sorra kérdeztek, mind elutasítóak voltak. Hivatkoztak arra, hogy így is nagyon nehéz volt, hogy a családot összehozzák Karácsonyra, a vacsora csak kevés embernek elegendő, meg hát mégis, hogy nézne már ki, hogy a karácsonyfa mellé szüljön egy valaki. Így a nagy készülődések ellenére, muszáj volt a hajléktalanszállón megszületnie a gyereknek, mindenféle higiéniát és szakszerű segítséget nélkülözve. 

Mégis más volt ez a közeg. A fiatal családot meglátogatta pár ismerős, akik épp a közmunkából jöttek hazafele jövet, és ami pénzt aznap megkerestek, összedobták, és vettek belőle meleg takarót és pelenkát, kis szerény „karácsonyi ajándék” gyanánt. A fiatal család legszebb és legmeghittebb Karácsonya volt az az este. Nem volt se karácsonyfa, se bejgli, se Black Friday-es akcióban szerzett LCD TV. Mégis ott volt életük legnagyobb ajándéka. Az Isten Fia megtestesült, eljött, hogy megértsen és szeressen bennünket, és hogy meghaljon értünk, hogy ezáltal szabadok legyünk.

Talán idén se lesz fehér Karácsony. Talán idén Karácsonykor se látogatnak meg minket a rég nem látott rokonok. Talán idén is csak tesco-s bejgli lesz az asztalon. De Jézus meg fog születni. Ha őszintén várjuk, hogy megszülessen.

Kiss Máté

III. évf.