Bevallom őszintén, hogy vegyes érzelmekkel érkeztem vissza Nyíregyházára, az új tanév kezdetén.

Egyrészt kinek van kedve újra neki esni a tanulásnak, és visszacsöppeni a kötött napirendbe, egy nyár után, főleg ha egy programokkal teli nyárról van szó. Másrészt pedig óriási kíváncsiság gyötört, hogy vajon milyen lesz ez az év, hogy már nem a plébánián, lakunk, hanem együtt a „nagyokkal”. Némi félelem is volt benne, hisz tudtam, ez az év más lesz, mint az előző. Több lesz a tanulás, komolyabb tárgyak lesznek, például filozófia tömbösítve (ami eddig nagyon tetszik, és remélem, ez a lelkesedésem kitart a következő években is), aztán a költözés is csak bonyolítja a dolgokat. Egyszóval nem tudtam, mire is számítsak ettől az évtől, évkezdéstől.

Azonban ez a félelem és negatív érzés azonnal eltűnt belőlem, amint bejöttem és elkezdődött az egész. A hangulat, ami itt uralkodik, elmondhatatlan, az emberek, akik körülvesznek minket a lehető legjobbak, akiket el lehet képzelni, az aszkéta duktorunk, Troszt Tamás roppant segítőkész és megértő velünk, és természetes az sen utolsó szempont hogy leírhatatlan számunkra, hogy ha kitesszük a lábunkat a folyosóról, akkor nem az ürességtől kong a folyosó és az épület, hanem mások is vannak velünk.

Persze ne feledkezzünk meg arról se, hogy innen minden közelebb van… a kápolna, a templom, a főiskola és az a néhány plusz perc, amit így a reggelek folyamán alvással tudunk eltölteni, akár életmentő is lehet.

Összegezve remekül érzem magam eddig a nagyszemináriumban, és ennél jobb tanévkezdést el se képzelhetnék magamnak. Remélem, az a jókedv és remek hangulat végigkísér ezen az éven, és azokon is, amik még várnak rám. 

 

 

Molnár Ádám I. évfolyam