Ha a keresztény ember megfigyeli a világot, észreveheti, hogy Isten kegyelme sokszínűen meg tud mutatkozni élete folyamán. Én ezt hál’ Istennek az elmúlt időben bőven meg tudtam tapasztalni útjaim alatt. Ezen utak között különösen is fontos helyet foglal el az az idő, amit Kárpátalján, azon belül is Karácsfalván töltöttem el. 

Amióta megkaptam a meghívót a Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum új épületének átadó ünnepségére, jómagam, és társaim is, akik ott töltöttük szociális szolgálatunkat, izgatottan vártuk, hogy újra Kárpátalján láthassuk viszont régi ismerősinket, barátainkat. Valamennyiünk ugyanis közel egy fél évet töltött a líceumban, mint segítő munkatárs, de legfőképpen a kollégium programjainak szervezői, mondhatni „nevelőtanárok”. Bár a segítő szó azért mégiscsak kifejezőbb, az ott töltött szolgálat ugyanis nagyon sokszínű volt, és gyümölcsöző.

Kellemes emlékekkel a zsebünkben vágtunk neki az útnak, amihez a Szent Damján kórus is csatlakozott. Ők voltak ugyanis azok, akik énekükkel tették még emelkedettebbé az így is színvonalas ünnepséget, mely azzal a görögkatolikus Szent Liturgiával kezdődött, melyet maga a kórul vezényelt énekével. A programot az új átadandó tornaterem előtt folytatták beszédekkel és köszöntőkkel. A Líceum dolgozói nagyon felkészültek voltak, külső szemlélőként azt mondhatnám, hogy hiba nélkül sikerült megrendezniük ezt az eseményt.

Magáról a Líceumról azt kell tudni, hogy azon kevés kárpátaljai középiskolák közé tartozik, ahol magyar nyelven oktatják a helyi magyar diákokat, mindezt nemzeti környezetben. Ez az intézmény gazdagodott most egy új épülettel, mely legfőképp tornateremként funkcionál, de helyet foglal ott még két emeletnyi kollégiumi rész is. Ebben az iskolában számos kulturális programot rendeznek meg az év folyamán, amelyek mind a magyar öntudat és kultúra fejlesztésére és megszerettetésére szolgálnak. Azt volt a tapasztalatom, hogy külhonban (legalábbis Kárpátalján), az ottani magyarok nagyon büszkék identitásukra, talán még olykor jobban meg is élik azt.

Azt gondolom, van mit tanulnunk tőlük.

Ezen eseményen különben részt vett számos magyar közjogi méltóság, többek között Balogh Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere, valamint Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke és kijevi országgyűlési képviselő. Mindketten felszólalásukban fontosnak tartották kiemelni az oktatás, azon belül is az igényes oktatás fontosságát a mai világban, ahol sajnos sok esetben nem a tájékozottság, hanem a bulvár a mérvadó. Ezen felül még fontos megemlíteni az intézményvezető, Tóth Jenő atya kezdő gondolatát, egy idézetet, melyet a miniszterelnök úrtól hallott személyesen: „A lehetetlen nem tény, hanem vélemény”. (Ez különben egy Muhamad Ali idézet)

 A beszédek után Milán Sasik munkácsi megyéspüspök megáldotta az új épületszárnyat, amit ünnepélyes szalag-vágás követett, mely szimbolizálja az épület megnyitását. Ezt egy „szerényebb” agapé követte, ahol volt szerencsém találkozni néhány régi ismerősömmel. Nagyon értékesek ezek a találkozások, mindig azt mutatják számomra, hogy volt értelme eltölteni időt ezen a helyen, kapcsolatokat alakítani, barátságokra szert tenni, mert ilyenkor azt érzi az ember, hogy számos helyen otthon érezheti magát a nagyvilágban.

Kiss Máté
III. évfolyam