Gondolatok - Így ír(t)unk mi

A legnagyobb örömhír Krisztus sírjából fakadt: „Valóban föltámadt!”
De ezt olyan nagyon nehezen hitték el, még a tanítványok is.
A Mennybemenetel után már nagy örömmel tértek vissza a tanítványok a városba.
Mert Tudták, hogy „Krisztus mindennap velük van a világ végezetéig”.
Mi nap mint nap elmehetünk templomba, hogy meghalljuk a napi, heti Örömhírünket:
Szeret Isten! Eljött közénk! Megváltotta a világot! Szentlelkével nap mint nap éltet és ihlet!

Szír Szent Efrém általunk is jól ismert és gyakorolt imádságára írta ezt Puskin:

Imádság

Jámbor asszonyok és szerzetesek, hogy áldva
Szárnyalhasson szívük egy tisztultabb hazába,
S a föld harcaiban szilárdak legyenek,
Szerkesztettek imát, meghatót eleget.
De nekem egyszerű igazában egy se
Oly szép, mint amit a nagyböjti ünnepekre
Olvas fel a pap a gyülekezet előtt.
Ez a leggyakoribb imám; csodás erőt
Kapok tőle s vigaszt, javítót, boldogítót:

Istent nem lehet félvállról venni.

Egyszerűen nem bírod el.

Az egyik szemináriumi szobaajtón a következő biblikus idézetek voltak kiírva:

Mottóink a vizsgaidőszakra:
Lk 8,52b „Nem halt meg, csak alszik...”
Jn 11,12 „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul...”
Bár 3,27 „De Isten nem választotta ki őket,
nem mutatta meg nekik a tudás útját...”
Préd 12,12b „A sok tanulás elfárasztja a testet...”
Mt 26,45 „Aludjatok csak és pihenjetek...”