Gondolatok - Így ír(t)unk mi

Életünk során számtalan olyan dolog van, amely akár puszta létével, vagy más egyéb szerep betöltése által végig kísér bennünket. Ha azt kérdezném, hogy mi az, ami egy ember életében igazán fontos és nélkülözhetetlen, vajon milyen választ adnánk?

A legnagyobb örömhír Krisztus sírjából fakadt: „Valóban föltámadt!”
De ezt olyan nagyon nehezen hitték el, még a tanítványok is.
A Mennybemenetel után már nagy örömmel tértek vissza a tanítványok a városba.
Mert Tudták, hogy „Krisztus mindennap velük van a világ végezetéig”.
Mi nap mint nap elmehetünk templomba, hogy meghalljuk a napi, heti Örömhírünket:
Szeret Isten! Eljött közénk! Megváltotta a világot! Szentlelkével nap mint nap éltet és ihlet!

Szír Szent Efrém általunk is jól ismert és gyakorolt imádságára írta ezt Puskin:

Imádság

Jámbor asszonyok és szerzetesek, hogy áldva
Szárnyalhasson szívük egy tisztultabb hazába,
S a föld harcaiban szilárdak legyenek,
Szerkesztettek imát, meghatót eleget.
De nekem egyszerű igazában egy se
Oly szép, mint amit a nagyböjti ünnepekre
Olvas fel a pap a gyülekezet előtt.
Ez a leggyakoribb imám; csodás erőt
Kapok tőle s vigaszt, javítót, boldogítót:

Istent nem lehet félvállról venni.

Egyszerűen nem bírod el.

Az egyik szemináriumi szobaajtón a következő biblikus idézetek voltak kiírva:

Mottóink a vizsgaidőszakra:
Lk 8,52b „Nem halt meg, csak alszik...”
Jn 11,12 „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul...”
Bár 3,27 „De Isten nem választotta ki őket,
nem mutatta meg nekik a tudás útját...”
Préd 12,12b „A sok tanulás elfárasztja a testet...”
Mt 26,45 „Aludjatok csak és pihenjetek...”